Saskó Éva Tengernyi pillangó

Tengernyi pillangó

A felhők kékes, fehérhabos léte fölött pillangók repdesnek. Tengernyi, sokszínű szépségük először körformát alkot, miből csak néhány száll szertelen, kicsit arrébb a többitől, majd káprázatos gömbbé alakulnak sokféleségük színpompájában. Tünemény jelenség ez a felhők világában. Gömbformájuk alsó részéből, két helyről zöld levelekkel dúsult indák növekednek s ereszkednek egyre lejjebb a föld felé. Amint a földön állok, szellő érinti testem, majd egy lágy fuvallattal szinte megsuhint, és a lefelé ereszkedő pillangók gömbjéből nyújtózkodó indák kör-befogják derekam, úgyszólván átölelnek, átfonják lábam is, és felemelnek, mint valami földi angyalt, ki az égbe kívánkozik. A tengernyi pillangó ezután elkezd felfelé emelkedni, én pedig az indákon csüngve követem őket. Nem ellenkezek, bár nem is tehetek mást, de jól esik velük összhangban emelkedni az ismeretlen felé. Így átadom magam a számtalan pillangó szabadságának, kik nem tesznek mást, csak felemelnek oda, ahová amúgy is vágyom. Mindeközben elbűvölnek, sokszínű szépségük elvarázsol a súlytalan lét csendjében. A gömbön kívüli pillangók szertelen játéka pedig körbe udvarolja, körül táncolja e misztikus tüneménytörténést.

Saskó Éva 2020.04.12.