Saskó Éva Szenteste

Szenteste

Szimfóniát csilingel ezernyi angyal

suttogják a dalt, mikor küzdesz a faggyal.

Füledbe súgják aranyos szóval:

közeleg Jézus, reménnyel, hóval.

E földöntúli hangok mikor elérik szíved,

ujjongva készülsz, hogy elé tedd míved.

És mikor eljön a várva várt nap,

az éjféli misén áldást mond a pap,

benned ekkor megszületik ismét a kisded,

s közben elfelejted, hogy elé tedd míved.

De ott állsz boldogan, feledve mindent,

mint ártatlan lélek, hisz ez a te kincsed.

A szenteste tisztára mossa botladozó lábad,

felemeli léted, még ha tested el is fárad.

Súlyos életed most könnyedén áll,

s lehunyt szemed valamire vár.

Ekkor megremeg tested, kinyílnak szemeid,

az oltár előtt állsz és hullnak a könnyeid.

Közben karácsonyfaégő világítja arcod,

s a könnycseppekből apró csillagokat rajzol.

Mire feleszmélsz, meglepetten körbenézel,

s látod, hogy minden ember arca fényes.

E sok-sok apró fényes csillag

most otthont ad a kis Jézusnak.

2014.december 07. Saskó Éva