Saskó Éva Őszi hangulat

SASKÓ ÉVA Őszi hangulat

Lassan beköszönt az ősz. Homályba tűnő harmatcseppes reggeleivel, szín varázslataival, őszies, dús illatával birtokba veszi az erdőket, erdei utakat, ösvényeket, és aztán mindent, hisz nincs olyan hely, ami elbújhatna előle. A fákon megsárgult levelek kacagnak, amikről harmat gyöngyök csepegnek, mintha eleredne az eső, pedig nem. A köd fátylán átszűrődnek a tiszta égbolton elterülő napsugarak, mik úgy kúsznak be az erdő homályába, mintha hullócsillagok lennének hosszú csóvával az éjszakai égbolton. De diszkréten teszik, nem zavarják meg vakító fényükkel az ősz kibontakozó álmát. Mert hiszen a Mester épp alkot, színes ceruzáival, festő ecseteivel varázsol, színesre rajzol, aztán átfest mindent, színpompás ruhába öltöztetve fel a tájat, majd egyre barnább, szürkésebb árnyalatokkal csendre, megnyugvásra hív valamennyi élőt. Aztán Ő is megpihen, beletűnik a megalkotott művébe, ami persze múlandó, csakúgy, mint a többi évszaktestvér megteremtett formavilága, íze, illata, színcsodája.

2020. Október 09. Saskó Éva