Saskó Éva Megváltó

A Megváltó

Arcizmai rándulnak Teste fájdalomban remeg Homályban s könnyben úsznak A vérben ázó szemek.

Feje lecsuklik Csapzott haja szertelóg S tengernyi verejték Ad ajkához nedves sót.

Hajlott teste keresztet visz Világ terhe húzza Felmegy Ő a Golgotára Ha kell, a földön csúszva.

S mikor tikkadt ajka érinti Lábak mellett a föld porát Világszíve ráhinti A szeretetnek fénycsókját.

A csók nyomába vér, cseppen Ezer kínból hullva Minden tövis hegyéről A feszítettre jutva.

Arcról csurog hajról cseppen Az édes nedű pirosan Aláhull a föld porába Megölelve szorosan.

Emelkedik utoljára Istenarc az ég felé „Átadom az életem!” S lelke immár elmené.

Lecsuklik a fej A koszorú is mozdul Tövisei világszerte A megváltásba fordul.

Harangok kondulnak Falak repednek Értelmet nyer minden S a Mennybe mehetnek

Kik a porba cseppent vérből Növesztenek kalászt Majd felnevelik magukban A Mester szőtte Halászt.

2020. Szeptember 12.   Saskó Éva