Saskó Éva Ha megérint a karácsony

Ha megérint a karácsony

Kerek erdő közepét

hó takarja elég rég,

a habár tudom, itt a tél

kerek erdő mesélj még.

Kérésemet meghallja,

a hideg őt nem zavarja

és mesél újra, nem keveset,

egy szívszorító történetet.

Az égbolt kékes tengerén

feltűnik egy szürkeség.

De nem ám felhő, mely szitál,

hanem boszorkány sereg száll.

Seprőn ülve kormányoznak,

nagy orrukkal szimatolnak,

röpdösnek a házak felett

és kárt tesznek, ahol csak lehet.

Ártanak is sok embernek

így decemberhez közeledve,

keményítik az ember szívet,

hogy elűzzék a szeretetet.

De ha kilopják az érzéseket

szent karácsony éjjelen,

a kis Jézus megszületik,

de ki lesz, ki beengedi?

Nem is boldog sok család

 a karácsonyfa hiába áll,

bár lehet rajta sok-sok dísz

a külsőség nem boldogít.

Pedig milyen szépek az égők,

a fenyőfa ágán fénylők!

De hiába a fényesség,

ha nincs sehol békesség.

És a sok-sok kicsi gyerek,

velük mi lesz így emberek?

Az ajándék már nem elég,

ettől több kell, ami él.

A boszorkányok ezt nem érzik,

mert az ő szívük nem vérzik,

így azt súgják az embereknek:

pénz és ajándék kell nektek.

Így kárörvendve repkednek

a házak felett és keresztbe,

míg nem egy ablak fényénél

a legutolsó be-benéz.

Lát egy szép fát kis szobában.

kis családnak otthonában,

hol gyertyafényes asztalnál

köszöntik a Jézuskát.

Csillagfény a magasban,

kis gyermek a jászolban…

Milyen szép is ez a kép,

a boszorkánynál szívet ér.

Meghatódva szeméhez nyúl,

hisz egy könnycsepp épp kigurul.

Sóhajt nagyot és kívánja:

bárcsak ő is ott állna.

És hát.. mit tesz a karácsony,

valósítja a kívánságot.

A boszorkány körülnéz

a meleg szoba közepén,

csodálkozik, hogy üdvözlik

és mosolyog rá mindenki.

Ettől aztán olvad szíve,

hát ez a szeretet műve?

Rózsa nyílik csúfos arcán,

tűnnek a ráncok s barázdák,

gerince is egyenes már,

nem húzza le a boszorkányság.

Ezért aztán a seprű sereg

kitagadja, amint lehet,

nem kell nekik jó boszorkány

ki gyertyát gyújt a karácsonyfán.

A mi kedves megtért boszink,

elmenni nem vágyakozik,

mert kézen fogja a család

és átjárja a boldogság.

Hát így történt a változás:

mi rossznak jött az jóra vált.

Tanulhatnánk mi is ebből

és megváltoznánk szeretetből.

E karácsonyi kis mese

most is igaz lehetne.

Kerek erdő halkan szól:

itt a vége valahol.

csendesen pihenni tér,

hisz minden fehér, itt a tél.

Én megköszönöm a történetet

és küldök érte szeretetet.

2005.December 01. Saskó Éva