Saskó Éva Angyalok keringője

Angyalok keringője

Friss, napsütötte nyári reggel van.

Az éjszakában megtisztult lélek az enyhe suttogású

üde szellő hátán dúdolni kezd.

Gyönyörű dallam hatja át, s mint apró pici csengettyűk édeni hangja, úgy szólal meg a lelkébe íródott kotta angyali zenéje.

Majd a számára oly kedves ritmus táncolni kezd szívében.

Testében felujjong az élet és a hullámzó kiáradás

megnyitja láthatatlan szemét.

Fény ruhás angyalok tűnnek fel előtte.

A zene harmóniájában könnyed mozdulatokkal lejtik a táncot,

mint földöntúli tünemények.

Sejtelmes, tüllszerű lényüket ragyogás veszi körül, miközben

az angyalok keringőjében libbennek ide-oda.

Lábuk nem éri a földet, légies suhanással szelik át a teret,

mint könnyű nyári szellő a forró napsütésben.

A lélek önfeledt állapotba kerül az őt megérintő csodától,

s már ő is táncol, ott keringőzik az angyalok fényében

és suhan velük dimenziókon át.

Megérintik a végtelent, megmártóznak a Mindenség szeretetében,

ahol tengernyi csillag keringőzik velük tovább a kozmikus dallamot sajátjukként dúdolva.

A szabadság kozmikus varázsában eltűnik a lélek, Isten egyik legszebb

fénye, aki megérintette a földet, alámerül a sötétségben és most itt lebeg, mint fény ragyogás az Úr tenyerén táncolva.

E pillanat örök és végtelen.

Beíródik a jelenbe, beíródik minden nemzetség ősemlékezetébe,

mert beíródik a Teremtő, teremtett világának az életkönyvébe.

Így válik örökéletűvé e látomás, mert minden pillanata igaz, élethű

mely nem emberi mércével mérendő.

Az önfeledt lélek pedig most is ott keringőzik a fénylő angyalok között,

áttáncolva a végtelen minden pontját.

Könnyedén és Gyönyörűen.

2013.augusztus 02.  Saskó Éva