Saskó Éva A csönd éve volt

Saskó Éva „A csönd éve volt”

Újévkor, mikor visszatekintünk az elmúlt esztendőre,

elmondhatjuk majd, amit a dal is kisír, kisóhajt magából:

„A csönd éve volt 2020.!”

Igen, az elcsendesülésé, sokak számára a féle-lemé, fájdalomé,

veszteségé, a bizonytalanságé, az egyedüllété, de nem a magányé.

Mert lehetünk egyedül, karanténban, elzárva a világ zajos,

nyüzsgő forgatagától, de ha felül-emelkedünk, túllépünk a félelemgerjesztő,

pánikhangulatot szító életellenes megnyilvánu-lásokon,

érezni fogjuk, hogy sosem vagyunk magányosak,

mert egy égi kéz mindig karon fog és vezet, irányít,

melegségével pedig bíztat, reményt ad, és fényével megvilágítja utunk,

hogy lépteink magabiztosabbakká váljanak a sötét, zavaros időkben is.

És ha visszatekintünk majd erre az évre valamikor, látni fogjuk azt is,

hogy a sorscsapásként ránk zúduló vírusinvázió valamire mégis csak jó volt.

Az emberek többségéből kipréselte az empátiát,

az összefogás készségét, a fegyelmezettebb magatartást,

a felelősségvállalás elbí-rását, a változás kényszerű meglépését,

a szemléletváltás rugalmasságát, az igazság és va-lóság felismerését,

az elfogadás keserűen édes poharát, a szeretet és tisztelet megélését

a Minden felé, s nem utolsó sorban saját életünk értékelését, átértékelését.

Ami most ellenünk dolgozik, az valamikor a javunkra válik

és minket fog segíteni, szolgálni.

Ehhez egyetlen egy akadályt kell legyőznünk önmagunkban,

mégpedig az égszakadás sze-rű félelem, romboló árját

és a lavinaként magával sodró pusztító erejét.

Ha ez sikerül, on-nantól kezdve minden

gördülékenyebben fog tudni működni az életünkben.

A pusztító erőknek, bárhonnan is érkezzenek

nehéz dolguk lesz velünk szemben,

mert szembe kerül-nek a félelem nélküli erővel,

amit a szeretet táplál, semmi más.

2020. November 20. Saskó Éva