EVOLÚCIÓ Judit

Evolúció

Voltam én szikla a hegytetőn

Morzsolt az idő szüntelen,

Míg lettem föld a völgyben lenn.

Voltam én kék tó is hűs vízű

Tükrömben fürdött az ég

Míg elrepült sok ezer év

Voltam én levél és virág

Fák alatt harmatos avar

Míg az erdő is meg nem halt

Voltam bogár gyors lábú

Moha párnában lakó

Míg eltemetett fagy és hó

Voltam rebbenő őzsuta

Vadászó fenséges oroszlán

Míg csontom fehér lett a pusztán

És voltam ember is esendő

Boldog és boldogtalan lény

Foglyul ejtett már sok-sok ÉN

De voltam és vagyok LÉLEK

Ki egy kicsit a földre költözött

De él és élni fog mindenekfölött

Verőce 2001. május

 Judit